Róma püspöke péteri szolgálatának kezdete:
a pallium feladása és a halászgyûrû átadása
2013. március 19-én Szent József ünnepén
a Szent Péter téren, 9.30-kor
Kedves Testvérek!
Hálát adok az Úrnak, hogy a péteri szolgálatomat kezdõ szentmisét éppen Szent József, a Boldogságos Szûz Mária jegyesének és az egyetemes Egyház védõszentjének ünnepén mutathatom be. Nagyon jelentõségteljes egybeesés ez, ugyanakkor tisztelendõ Elõdöm nevenapja is, akihez közel vagyunk szeretettel és elismeréssel teljes imádságainkkal.
Szeretettel köszöntöm Bíboros és Püspök-testvéreimet, a papokat, a diákonusokat, szerzeteseket és szerzetesnõket és minden laikus hívõt. Megköszönöm a Más Egyházak és Egyházi Közösségek, a Zsidó Közösség és Más Vallási Közösségek képviselõinek megtisztelõ jelenlétét. Szívbõl köszöntöm az Állam- és Kormányfõket, a világ sok országának Hivatalos Küldöttségét és a Diplomáciai Testületet.
Az evangéliumban hallottuk, hogy „József megtette, amit parancsolt neki az Úr angyala és magához vette a feleségét" (Mt 1,24). E szavakban már benne rejlik a küldetés, amelyet Isten Józsefre bízott, tudniillik, hogy õr, õrzõ legyen. Kinek az õre? – Máriáé és Jézusé; de ez az õrség késõbb kiterjedt az egész Egyházra, amint ez Boldog II. János Pál pápa hangsúlyozta: „Ahogyan Szent József szeretettel gondoskodott Máriáról és örömmel nevelte Jézus Krisztust, úgy õrzi és oltalmazza az õ titokzatos testét, az Egyházat is, amelynek a Szent Szûz elõképe és mintaképe." (Redemptoris Custos apostoli buzdítás, 1. p.)
Hogyan végzi József ezt az õrködést? Okosan, alázattal, csendesen, de következetesen és teljes hûséggel akkor is, amikor nem érti. A Máriával megkötött házasságtól a 12 éves Jézus templomban történt megtalálásáig nagy gonddal és szeretettel vesz részt minden eseményben. Ott van Mária mellett az élet szép és nehéz pillanataiban, amikor a népszámláláskor Betlehembe kell menniük, és a szülés örvendetes órájában; az Egyiptomba meneküléskor és az elveszített Jézus aggódó keresésekor; végül a názáreti otthon mindennapjaiban és a mûhelyben, ahol a mesterségére tanította Jézust.
Hogyan éli meg József a hivatását, hogy Mária, Jézus és az Egyház õrzõje legyen? Állandóan Istenre figyelve, nyitottan az õ jeleire, nem a saját, hanem az isteni tervet teljesítve. Ez az, amit Isten Dávidtól várt, ahogyan az elsõ olvasmányban hallottuk: nem azt kéri, hogy az ember házat építsen neki, hanem azt várja, hogy az ember hûséges legyen az õ Szavához, az õ tervéhez; és Isten az, aki a házat építi, de a Szent Lelke által megmunkált élõ kövekbõl. József „õr", mert tud Istenre hallgatni, engedi, hogy az õ akarata vezesse, éppen ezért érzékenyebb a rábizottak iránt, reálisan tudja értelmezni a történéseket, figyel a környezetére és nagyon bölcs döntéseket tud hozni.
Benne láthatjuk, hogy hogyan lehet tanulékonyan és készségesen válaszolni Isten hívására, de azt is látjuk, hogy ki a keresztény hivatás középpontja: Krisztus! Õrizzük Krisztust az életünkben, hogy vigyázni tudjunk másokra és meg tudjuk õrizni a teremtett világot!
Az õrködés hivatása azonban nem csak bennünket, keresztényeket érint, köre sokkal tágasabb, általánosan emberi, mindenkire vonatkozik. Meg kell õriznünk az egész teremtést, a teremtés szépségét, ahogyan a Teremtés könyvében olvasuk, s ahogyan azt Assisi Szent Ferenc megmutatta: meg kell becsülnünk Isten minden teremtményét és a környezetet, amelyben élünk. Õrködni kell a nép fölött, törõdni kell mindenkivel, szeretettel minden ember iránt, különösen a kicsinyek, az öregek és azok iránt, akik gyengébbek és gyakran a szivünk perifériájára szorulnak. Õrködnünk kell egymás fölött a családban: a házastársak kölöcsönösen vigyáznak egymásra, mint szülõk gondoskodnak gyermekeikrõl, majd idõvel a gyermekek lesznek a szülõk õrei. Õszintének kell lennünk a barátságban, ami kölcsönös õrködést jelent a bizalomban, egymás tiszteletében és javaiban. Végülis minden az ember õrségére van bízva, és ez mindenkire nehezedõ felelõsség. Legyetek Isten ajándékainak õrei!
És amikor az ember elhanyagolja ezt az õrködõ felelõsséget, amikor nem törõdünk a teremtményekkel és a testvérekkel, akkor teret nyer a rombolás és megkeményedik a szív. A történelemnek sajnos minden korszakában vannak „Heródesek", akik pusztító terveket hajtanak végre, rombolják és elcsúfítják a férfi és a nõ arcát.
Szeretnék kérni mindenkit, akik gazdasági, politikai vagy szociális téren felelõs pozíciókban vannak, minden jóakaratú férfit és nõt: legyünk a teremtés, Isten természetbe írt tervének „õrei", a másik ember, a környezet õrei; ne engedjük, hogy romok és halál szegélyezze utunkat ebben a világban!
De az „õrködéshez" magunkra is vigyáznunk kell! Ne feledjük, hogy a gyûlölet, az irigység és a gõg bemocskolják az életet! Az õrködés azt is jelenti tehát, hogy figyelünk érzelmeinkre, a szívünkre, mert éppen a szívbõl fakadnak a jó és a rossz szándékok; azok is, amelyek építenek, és azok is amely rombolnak! Nem szabad félnünk a jóságtól, sõt a gyengédségtõl sem!
És ide fûznék egy másik megjegyzést: a gondoskodás, az õrködés jóságot kíván, azt kívánja, hogy gyengédséggel éljünk. Az evangéliumokban Szent József erõs, bátor, munkás emberként mutatkozik, de a lelkében nagy gyengédség él, ami nem erõtlenséget jelent, hanem épp ellenkezõleg a lélek erejét jelenti, a figyelmesség, az együttérzés, a másik iránti igaz nyitottság, a szeretet képességét jelenti. Nem szabad félnünk a jóságtól, a gyengédségtõl!
Ma, Szent József ünnepén Péter utóda, Róma új püspöke szolgálatának kezdetét is ünnepeljük, amely hatalommal is jár. Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek; de miféle hatalom ez? Jézusnak Péterhez intézett, a szeretetre irányuló három kérdését követi a hármas meghívás: legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! Soha ne feledjük, hogy az igazi hatalom a szolgálat, és a Pápának is hatalma gyakorlásában egyre inkább el kell mélyednie abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcsa a kereszten van; figyelnie kell Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatát, s hozzá hasonlóan ki kell tárnia karjait Isten egész népének õrzésére Szeretettel és gyengédséggel kell fogadnia az egész emberiséget, különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akiket Máté a szeretetrõl szóló utolsó ítéleten ír le: az éhezõket szomjazókat, jövevényeket, ruhátlanokat, betegeket, börtönben lévõket (vö. Mt 25,31–46). Csak az tud õrködni, aki szeretettel szolgál!
A második olvasmányban Szent Pál Ábrahámról beszélt, aki „hitt, szilárdan a reményben minden remény ellenére" (Róm 4,18). Szilárdan a reményben minden remény ellenére! Ma is, az ég minden szürkesége ellenére, szükségünk van a remény fényének látásra és a remény ébresztésére. A szeretet és gyegédség tekintetével õrizni a teremtést, minden férfit és nõt azt jelenti, hogy megnyitjuk a remény horizontját, a felhõk között utat nyitunk a fénynek és hozzuk a remény melegét! A hívõk, a keresztények reményének – épp úgy, mint Ábrahám és Szent József esetében – horizontja Isten, aki feltárta magát nekünk Krisztusban, és ennek a remények szikla alapja Isten.
Õrizni Jézust Máriával együtt, õrizni az egész teremtést, õrizni minden embert, különösen a legszegényebbeket, õrizni önmagunkat: íme a szolgálat, amelyet Róma Püspökének végeznie kell, de amelyre valamennyien meghívást kaptunk, hogy ragyogtassuk föl a remény csillagát: szeretettel õrizzük azt, amit Isten nekünk ajándékozott!
Kérem a Boldogságos Szûz Mária, Szent József, Szent Péter és Pál, valamint Szent Ferenc közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérje szolgálatomat, és mindnyájatoknak is mondom: imádkozzatok értem! Amen.
