Nagyon tetszik Márk evangéliumának húsvéti beszámolója (Mk 16,1-8), amit az Egyház mindig is húsvét éjszaka olvasott fel. Ezzel a híradással fejezi be az evangélista az ő művét.
Ismerős a történet: a hét első napján kora reggel asszonyok sietnek bekenni a halott Jézus testét. Útközben aggódnak, hogy ki fogja elhengeríteni a követ a sírbolt ajtajából. És fölnézvén látják, hogy a kő már elhengeríttetett. Szóval nemcsak odanéznek, vagy szétnéznek, netán körülnéznek, mint a piacon, hanem fölnéznek. Lehajtott fővel, csalódottan és reménytelenül indultak a sírhoz. Mihelyt azonban fölemelik a szemeiket és szembenéznek a valódi valósággal, látják, hogy a kő már elhengeríttetett.
Belépvén a sírba, angyallal találkoznak, ki kitalálja szándékaikat, és arra válaszolván elhangzik az első húsvéti prédikáció: ti, akik a Názáreti Jézust keresitek, rossz helyen keresitek, nincs itt. Föltámadt, nincs itt.
S ezzel elküldi őket, hogy mondják meg a tanítványoknak, hogy majd Galileában fognak vele találkozni, amiről egyébként már szó volt korábban. És itt jön a csattanó, ami jelzi, hogy Márk evangélista nem kertel: azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés (trauma) és rémület (eksztázis) fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek. Az evangélium utolsó szava tehát: féltek. Márk ezzel befejezvén művét, pontot tesz a mondat végére, és leteszi a tollat. Ennyi az evangélium. (A következő néhány vers későbbi hozzátoldás, mert mégsem lehet egy evangéliumot így befejezni.)
Az üres sír üzenete homályban maradt.
Az angyal szavai az asszonyok számára nem értek semmit.
Olyan váratlan helyzet áll fenn, amivel nem tudnak mit kezdeni; nincs világos és egyértelmű válasz. Azaz lehetne róla konferenciákat is tartani, de a valóságot nem érinthetjük meg: a Jézussal való találkozás az eddigi szokásos módon lehetetlenné válik.
Pedig azt hinnénk, hogy ha ezek az előző nap eseményei miatt kiborult asszonyok kimennek a sírhoz, és a követ (félelmeik kövét) elhengerítve találják; s az üres sírban pedig az Isten angyalát, ki bejelenti a jó hírt, hogy Krisztus él, akkor Happy End! Krisztus Föltámadt! Húsvét van! Alleluja!
De nincs így. Az evangélium úgy fejeződik be, hogy az asszonyokat elfogja a remegés és a rémület, s az angyali utasításra sem mondanak senkinek semmit, mert félnek.
Az angyal szava – Ne féljetek! – nem szünteti meg a félelmet. Nem elég az üres sír és a húsvéti prédikáció. A húsvéti hit és a Föltámadottal való találkozás első lépése nem rajtunk múlik. Húsvéti hitemet nem az határozza meg, hogy mit látok és mit hallok. Még akkor sem, ha ez mind igaz és meggyőző. Egyébként is úgy tűnik, hogy ezekre az asszonyokra nem lehetett bízni semmit…
A Föltámadt Krisztussal való találkozás lehetőségét az angyal szavai jelzik: előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok. Mindenkinek haza kell menni a saját hazájába, otthonába, ahol a mindennapjait tölti.
Otthagyván az üres sírt, haza kell tehát menni oda, ahol együtt élünk olyan emberekkel, akik keresik az Istent, és olyanokkal, akiknek az életében kifejezetten nem játszik szerepet. Ahol együtt élünk olyan emberekkel, akiket szeretünk, és olyanokkal, akiket nem szeretünk.
Haza kell tehát menni Galileába olyan értelemben is, hogy szembenézzek saját magammal: látom, hogy az Isten közelsége és a tőle való távolság, a hit és a hitetlenség, a szeretet és a gyűlölet egyaránt megtalálható.
Krisztus elémegy kételyeimnek és kőszívűségeimnek. Itt találkozhatok Vele, amint megmondotta. Az angyal szerepe abban áll, hogy elküld és emlékeztet Jézus szavaira. Emlékezni a szavaira azt jelenti, hogy megfontolni, újra a szívembe zárni ezeket a szavakat (re-cordare).
Ezek a szavak a bizalom szavai, az Atya szeretetének szavai, melyek azt jelentik, hogy nem létezik olyan világ, melyből hiányozhatsz. És ezek a szavak Jézus szavai is: elmegyek és helyet készítek nektek, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek (vö. Jn 14,3).
Ezek a szavak megtisztítanak és elvezetnek a föltámadásra, a hit és a szeretet végső győzelmét garantálják.
„Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikak, élvezzétek jutalmatokat!
Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok!
Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot!
Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma!
Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien.
Sok a borjú, senki se távozzék éhesen.
Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját.
Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét.
Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa.
Senki se bánkódjék vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból.
Feltámadt Krisztus, és lehullottak a démonok.
Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok.
Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.
Mert feltámadván Krisztus a halottaiból, első zsengévé lett az elhunytak közül.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (Aranyszájú Szent János, Húsvéti beszéd)
