Az utóbbi évtizedekben előrehaladt a spirituális „elsivatagosodás”. ...Elterjedt az üresség. Azonban éppen ennek a sivatagnak, ennek az űrnek a megtapasztalásából kiindulva fedezhetjük fel ismét a hit örömét, életbevágó fontosságát a mai emberek számára. A pusztaságban felfedezzük azokat az értékeket, amelyek alapvetően fontosak az élet számára. Napjainkban számtalan jele van az Isten, az élet végső értelme iránti szomjúságnak. Ezek a jelek gyakran burkolt vagy negatív formában vannak jelen. ...A sivatagban főleg olyan hívő emberekre van szükség, akik saját életükkel jelölik meg az Ígéret Földje felé vezető utat és így életben tartják a reményt.
...A Hit évét tehát így ábrázolhatjuk: zarándokút a mai világ sivatagjaiban, amelyre csak a legszükségesebbet visszük magunkkal: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se két ruhát, amint az Úr mondja az Apostoloknak, amikor szétküldi őket (vö. Lk 9,3). Vigyük (viszont) magunkkal az evangéliumot és az egyház hitét...
