Advent - Karácsony
Az Újszövetség és a keresztény hagyomány az Úr Jézus hármas eljöveteléről beszél. Isten Fia, az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás, aki eljött kétezer évvel ezelőtt. Az Ige megtestesül a Szentlélek erejéből Názáretben, Mária méhében és megszületett Betlehemben. Erre emlékezünk Karácsonykor, és Adventben erre készülünk fel lélekben. De azt is tudjuk, hogy az Úr majd eljön újra a világ végén, amikor ítéletet fog tartani. Ez lesz az Ő második eljövetele, amikor már teljes dicsősségében jelenik meg. Az Úr harmadik eljövetele pedig itt és most történik: a feltámadt Úr kopogtat lelkünk ajtaján, bebocsátást kér. Mert a megtestesült Ige csak azok számára adja meg az istengyermekség kegyelmét, akik hittel befogadják őt. Aki nem hisz Benne, a világ Világosságában, az sötétségben marad.
Jézus betlehemi születésének ünnepére, Karácsonyra készülve ne csupán a szeretetet kifejező ajándékozásra összpontosítsunk, ne kizárólag az ünnepi előkészület részleteire gondoljunk, hanem igyekezzünk lelkileg felkészülni Urunk születésének emlékünnepére.
Mit jelent számomra Jézus eljövetele? A megtestesült Ige hatalmat adott azoknak, akik hittel befogadják, hogy Isten gyermekei, „fogadott fiai” legyenek. Isten megszületik a hívő ember szívében/lelkében. Krisztusnak itt és most kell megszületnie. Ez a Karácsony legfontosabb üzenete.
Az első keresztények körében elterjedt a hiedelem Krisztus közeli eljöveteléről. Az evangélisták és az apostolok arra figyelmeztetik a hívőket, hogy ne ölbe tett kezekkel várják a véget, hanem virrasszanak, imádkozzanak, és a szeretet cselekedeteivel készüljenek az utolsó ítéletre, amikor az igazságos és irgalmas Bíró a szerint ítél meg bennünket, hogy mit tettünk legkisebb testvéreinkkel, a betegekkel, rabokkal, éhezőkkel, gyászolókkal. Most van a kegyelmi idő, itt és most készítjük elő örök sorsunkat a cselekvő hit, a felebaráti szeretet cselekedeteivel. Családunkban, munkahelyünkön, környezetünkben mindenfelé vannak beteg, testileg-lelkileg szenvedő, vigasztalásra és segítségre váró emberek. A legjobb felkészülés Karácsonyra, Jézus mostani, és az utolsó ítéletkor végső eljövetelére: az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása. Mert hiszen azt is tudjuk, hogy „odaát” csak a szeretet marad meg.
Karácsonyra is a legjobb készülődés hitünk elmélyítése, a megtisztulás bűneinktől (szentgyónás), a teljes odafordulás az élő Istenhez: ez a megtérés. Igaz, azok, akik hittek és megkeresztelkedtek, akik hívő keresztények, már megtértek. De valójában naponta szükségünk van kisebb-nagyobb megtérésre: vagyis ha elfordultunk Istentől (tetteinkkel is tagadhatjuk Őt), ha önzők, szeretetlenek vagyunk a nap folyamán, ha letértünk az egyenes útról, akkor szükségünk van ara, hogy Isten kegyelme segítségével „megtérjünk”: Isten felé, ragyogó és éltető Napunk felé forduljunk, hogy visszatérjünk az egyenes útra.
Prohászka püspöknek van egy szép hasonlata: „Aki a Napnak hátat fordít, mindig a saját árnyékába lép.” Szemben a Nappal, világosságban kell járnunk, elhagyva a bűn sötétségét. De ha nem is fordítottunk teljesen hátat Napunknak, akkor is szükségünk van megtérésre. Változtatnunk kell, meg kell újulnunk. Napról napra érezzük, hogy erőt vesz rajtunk a szürkeség. Amikor úgy érezzük már minden mindegy. Nem szabad engednünk ennek a kísértésnek, hanem meg kell újulnunk és újból Jézus felé kell fordulnunk.
Sajnos, mi sem járunk mindig Krisztus teljes világosságban. Meg vagyunk váltva, de még reménységben élünk, várjuk üdvösségünk beteljesedését. Mert még visszaeshetünk a bűnbe, engedhetünk a kísértéseknek; önzéseink sötétségbe, halálba vihet bennünket. De a feltámadt Krisztus erejében (kegyelmével) képesek vagyunk szeretni. Nélküle semmit sem tehetünk, viszont Benne maradva mindent megtehetünk.
Karácsony üzenete és örömhíre az, hogy Isten emberré lett Jézus Krisztusban és magához emel minket. Jézus közöttünk élt, hogy mi is Isten közelében élhessünk.
Karácsony örömhíre reménnyel tölt el bennünket, mert Isten mindig és minden körülmények között velünk van! Hát nem csodálatos örömhír ez?
fr. Erik
