Videók

Fotók

Hittancsoportok, felkészítők

Saját írásaink

Friss topikok

  • mavir: Nagyon örülnék, ha valaki megosztaná velem személyes tapasztalatát a Jó Pásztor Vasárnapján, 10 ór... (2013.04.26. 13:13) Prédikációhoz kapcsolódva
  • teknős: Évekkel ezelőtt gondoltam rá, imádkoztam érte, hogy mennyire szüksége lenne a világnak egy Szent F... (2013.03.19. 11:00) FERENC A PÁPA
  • kolinbeckr: Sziasztok! Köszönöm ezt a pár szót a Klarisszákról. Én nyáron júniusban töltöttem el náluk pár nap... (2011.10.30. 20:38) Klarissza nővéreink
  • gkati: A nagyheti szertartások idejét jöttem megnézni, és örömmel töltötte el szívemet, hogy az "otthoni"... (2011.04.21. 23:10) Sillye Jenő - Csipkebokor
  • vildi: Amikor megírtam ezt a bejegyzést, nem gondoltam volna, hogy ennyire megérint majd benneteket. Egys... (2010.12.29. 09:43) Klarissza nővérek - ahogy én látom

Naptár

január 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Live Traffic Feed

A Család Éve - A család megújulásáért (Horváth István Sándor)

2010.12.26. 07:53 :: vildi

 

Idén különös jelentősége van a Szent Család ünnepének, hiszen ez alkalommal veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a 2011. esztendőre meghirdetett Család éve. Az elmúlt hetekben újra elkezdtem olvasni a püspökeink által 1999-ben kiadott Boldogabb családokért című körlevelet, s kissé kesernyés szájízzel állapítottam meg, hogy a helyzetleírás a családok állapotáról, nehéz körülményeiről és a családtagokat fenyegető veszélyekről bizony ma is aktuális.

Örvendetes tény, hogy a tíz esztendővel ezelőtt megjelent körlevél buzdítására országszerte sok helyütt alakultak a plébániákon családközösségek, olyan élő közösségek, amelyek tagjai egymást segítik és erősítik nem csupán a hit megélésében, hanem a mindennapi élet más területein is. De az is reményre ad okot, hogy mindenféle rossz hatás ellenére a jószándékú fiatalokban él még a családalapítás vágya, és a család intézményében látják azt a közösséget, amely számukra életük boldogságát megadhatja. E pozitív tények mellett azonban nem hallgathatunk a problémákról: egyre kevesebben kötnek házasságot, a válások száma növekszik, a gyermekvállalási kedv csökken, rendkívüli lelki teher nehezedik a gyermeküket egyedül nevelőkre és komoly lelki sérülést szenvednek a csonka családban felnövő gyermekek.

Újra és újra feltesszük a kérdést: mi okozza a problémákat? Hogyan tudunk javítani a szomorú helyzeten? Miben lehetünk a családok, a családban élők és a család nélkül élők segítségére? II. János Pál pápa az 1981-ben írt Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításában helyesen állapította meg, hogy „a családi közösséget korunkban minden más intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle, mélyreható és gyors változásai”. A magyar püspökök körlevelükben szintén e változásokat jelölik meg a szaporodó problémák forrásaként, s kérdésként fogalmazzák meg, hogy napjainkban csupán változásokról vagy válságról beszélhetünk a házassággal és a családdal kapcsolatban?

Úgy tűnik számunkra, hogy a kérdésfeltevést követően tíz esztendővel sajnos inkább válságról kell beszélnünk, mintsem egyszerűen változásokról, s e válság nem csupán a világban, a társadalomban, azaz az emberen kívül van, hanem magában az emberben is. A csupán önmagukat megvalósítani akaró emberek, az önmaguknak élő személyek, a karrierért és az anyagiakban való gazdagodásért az értékekről lemondó fiatalok, az életcéljukat és hivatásukat nem találó emberek válságban vannak. Ha pedig már a családokat érő változások is nehézségeket okoztak, akkor még inkább gondot jelent a társadalmak válsága. És ha már a társadalmi változások is komoly veszélyt jelentettek a családok számára, akkor még inkább elmondható ez akkor, amikor világszerte tapasztalható a társadalmi válság. És ha az Egyháznak már a változások korában is kötelessége volt segítenie a családokat, akkor még inkább ezt kell tennie a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság idején.

Úgy érzem, hogy a gyökerekbe, az éltető gyökerekbe kell kapaszkodnunk. Vegyük elő régi családi fényképeinket, nagyszüleink, dédszüleink családi fotóit! Poroljuk le őket, és tisztítsuk le a port a régi, hagyományos családi értékekről. A nehézségek és a szegénység ellenére is boldog embereket látunk, olyan embereket, akik nem kérdőjelezték meg azt, hogy Isten minden embert boldoggá akar tenni. Olyan embereket, akik nem vonták kétségbe, hogy Isten szándéka szerint a családban tudják kibontakoztatni leginkább szeretetüket egymás és gyermekeik iránt. Olyan embereket, akik Isten törvényeinek megtartásában értéket láttak, amelyre gyermekeiket is nevelték. Egyáltalán nem szükséges több évszázadra visszamennünk, elegendő, ha a néhány évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleink korára gondolunk, s tanulunk tőlünk. Az ő számukra azért volt a család a boldogság helye, mert Istennek is helye volt a családban.

A most kezdődő Család éve mindannyiunk számára lehetőséget ad a megújulásra, a családi szeretetben való megújulásra. A családapák újítsák meg magukban az elköteleződést a családjukról való szeretetteljes gondoskodásra! A feleségek és az édesanyák újítsák meg elköteleződésüket és szeretetüket férjük és gyermekeik iránt! A gyermekek újuljanak meg engedelmességben és tiszteletben szüleik iránt! És az Egyház is újítsa meg szolgálatát a családok iránt! A családban született és felnövekedett Jézus segítsen ebben mindannyiunkat!


 
 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ferences.blog.hu/api/trackback/id/tr432539462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása