ADVENTI LELKINAP
“Az ima nem monológ, hanem dialógus. Isten hangja válaszul az enyémre az ima leglényegesebb része.” Andrew Murray
December 11-én a hittanteremben tartottuk adventi lelkinapunkat, melyet Babály András, nyírbátori plébános atya vezetett. A lelkinap témája az imádság volt. Imaéletünk fontossága, buktatói és hogyan, milyen úton találhatunk vissza az imádsághoz.
Az elmélkedés kivonata (1. rész)
„Amikor válaszolok Isten szeretetére –
akkor már imádkozom.”
A körülöttünk élő zátonyra futott keresztény életek oka lehet az is, hogy nem imádkoztak. Napunkat úgy tekintjük át, hogy a hasznosság oldaláról közelítünk meg mindent. Ennek rendeljük alá tevékenységeinket. Ezért az imádságot nem soroljuk a hasznos dolgok kategóriájába. Nincs látható hatása azonnal az életünkre, hanyagoljuk az erre szánt időt. A házimunkának, főzés, takarítás, egyéb munkálatoknak van azonnali hatása, de ha leülök akár 10-15 percre imádkozni, akkor ez elvesztegetett idő lesz.
Az első, amit abbahagyunk, nem a szeretet és az erények gyakorlása, hanem az ima illetve az imaidőt rövidítjük meg. Mindezek mélyén kishitűségünk fedezhető fel, felmentést keresve számunkra az ima alól: „Bár én akarok imádkozni, de NINCS időm az imára. Mindig valami közbejön..”
Leginkább kifogásokat keresünk, hogy miért is nem imádkozunk:
Hogyan is imádkozzam, mit is mondjak el az imában Istennek?
Nem tudok imádkozni, mert elkalandozik a figyelmem! Mondjam el saját szavaimmal, amit gondolok, mikor azok úgyis olyan suták? Én nem tudok imádkozni, más jobban tud, ezért inkább el sem kezdem!
Ezek alapján néhány szempontot ismertetett az atya az imádkozással kapcsolatban:
1. Az imában mindenki KEZDŐ.
Ez nem olyasmi, mint a nyelvi kurzus, kezdő-haladó szint. Mindenkinek tudnia
kell, hogy nem az idő, a sok éves imádkozás az ima kritériuma. Még a szentek is
kezdők ebben.
2. Senki sem tud a másiknál jobban vagy kevésbé imádkozni. Isten nem állított fel mércét, azaz hogy lenne valamiféle szint, amit el kell érnünk.
3. Ne keressünk kategóriákat: jól vagy rosszul imádkoztam. Isten előtt minden ima kedves!
Isten mindenki szívébe helyezte az ima utáni vágyat. Akár tudok erről, akár nem. Akár komolyan veszem, akár nem. Ebben biztosak lehetünk. Mindegyikünk egyedi, és különleges imádkozó az Úr előtt. A vágyat a szívünkbe helyezett Szentlélek vezeti, még ha nem is tudunk imádkozni, vagy értelmetlennek tűnik is. „Amikor válaszolok Isten szeretetére – akkor már imádkozom.”
4. Az ima soha nem a mi teljesítményünk. Imádságunk nem emberi bravúr, hanem a Szentlélek az, aki imádkozik bennünk! Ima – a Szentlélek munkája bennünk. Engedjük meg, hogy működhessen bennünk!
5. Sokan azt gondolják, hogy az Úrnak nincs köze a hétköznapjaimhoz, elég, ha elmegyek a templomban, pedig Ő a hétköznapi élet szükségletei által tanít engem imádkozni!
6. Az ima annyira hozzánk tartozik, mint a lélegzetvétel vagy a szívdobogás. Ezeket sem mi végezzük. A Lélek akkor is imádkozik bennem, ha én nem teszem. Csupán az a teendőm, hogy bekapcsolódjak ebbe és hagyjam, hogy a Szentlélek imádkozzon bennem!
7. Az imát csak imádság által lehet megtanulni. Már ma, most kezdjünk hozzá – tegyük félre a kifogásainkat, legyünk bátrak és engedjük, hogy a Lélek válaszoljon bennünk Isten felénk jövő szeretetére.
8. Nagyon sokunk imádságára igaz, hogy ötletel, és javaslatokat mond el az Istennek. „Legyen úgy, ahogy én akarom, a Te dicsőségedre” – Jézus erről ezt tanítja a Miatyánkban: „Legyen meg a Te akaratod..” a Te dicsőségedre.
Mit tehetünk:
- vissza kell térnünk a kezdetekhez. A keresztvetés művészete: gyakoroljam addig, míg a teljes lényemet ebben ki nem mondom.
- amikor elkezdek imádkozni, tudatosítsam magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok.
- ennek a jelenlétnek a megéléséhez fontos a test és lélek harmóniájának megtalálása. (kényelmes testhelyzet, belső és külső csend megteremtése) Ne akarjam irányítani a harmónia kialakulását, bízzam magam a bennem lakó Lélekre! Törekedjek arra, hogy az általam felhalmozott akadályokat kitegyem az életemből.
(folyt. köv.)
Biztatunk benneteket, kommentáljátok ezt a bejegyzést is. Hálás szívvel fogadjuk gondolataitok! Köszönjük.
