"Elmélkedés:
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni."
"Imádság:
Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked."
